érintesd
meg a
láperdőt

Foltos szalamandra Salamandra salamandra A foltos szalamandra tarka színe az esetleges ragadozó figyelmeztetésére és elriasztására szolgál, ugyanis a védekezésre mérget használ. A feje hátsó részén, a teste oldalain és farkán található mirigyekből mérges váladékot termel. Ha ez a váladék az ember szemébe jut, erős, égető érzést vált ki. Főleg este és az éjszaka folyamán aktív. Télen földalatti üregekben húzódik meg. Több évig megszokott otthonában tartózkodik, maximális életkora 24 év. Foltos szalamandra Vízisikló Natrix natrix A vízisikló a legelterjedtebb Szlovákiai kígyófaj. Mocsaraknál, tavak, folyók és patakok közelében él. Táplálékát főleg kétéltűek és halak képezik. Európa és Nyugat Ázsia nagy részén megtalálható. A gyorsabb mozgású kígyófajokhoz tartozik, akár 7 km/ó sebes- séggel is tud kúszni. Mivel nem mérges kígyó, veszély esetén, védekezésre büdös folyadékot választ ki a kloákájából. Úgy is védekezhet, hogy a hátára fordul és halottnak tetteti magát. Vízisikló Barna varangy Bufo bufo A barna varangy egész Európában él, de megtalálható Ázsia nagy részén és Észak-nyugat Afrikában is. Mintegy 2000 m-es tengerszint feletti magasságig fordul elő. Éjszaka aktív, különböző rovarokkal és csigákkal táplálkozik. A szemei mögött nagy, félhold alakú méregmirigyek vannak. Veszély esetén ingerlő váladékot bocsájt ki, de úgy is védekezik, hogy a testét felfújja. A barna varangyok számára a legnagyobb veszélyt az ember jelenti. Barna varangy Mocsári teknős Emys orbicularis A mocsári teknős az egyetlen őshonos teknős Szlovákiában. A szlovákiai kétéltűek és csúszómászók Vörös Könyvében a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolták be. Csökkenő számának az oka élőhelyének a pusztulása és szennyezése, valamint a nem honos fajok betelepítése. Előfordulási helyén 13 alfajt ismerünk. Mocsári teknős Szitakötők Odonata Az állatok egyik legrégibb rendjébe tartoznak, a mai szitakötők elődei már mintegy 300 millió éve, a Paleo- zoikum korában, is éltek a Földön. Hatalmas méreteket értek el, a szárnyfesztávolságuk elérte a 75 cm-t. A szitakötők ragadozó rovarok. Főleg kisebb rovarokkal és halakkal táplálkoznak. Rövidebb távon elérhetik az 56 km/ó repülési sebességet is. Szlovákiában összesen 70 faját ismerjük, s ezek közül a legnagyobb a Cordule- gaster heros faj. Szitakötők Zöld levelibéka Hyla arborea A zöld levelibéka a levelibéka-félék családjába tarto- zó faj. Az ujjvégein lévő tapadókorongok segítségével jól tud kúszni a fatörzseken. Főleg a melegebb sík területeken, tavak, patakok közelében él. Színezete változatos, bőr pigmentjei ugyanis reagálnak a környe- zet hőmérsékletére és a nedvességre. A múltban az emberek gyakran tartották őket az otthonukban, s az időjárás előrejelzésére használták. A béka testén talál- ható nyálkás váladék mérgező, az ember számára azonban nem jelent komolyabb veszélyt. Zöld levelibéka Keresztes vipera Vipera berus Szlovákia területén az egyetlen mérges kígyó, és egyben a legelterjedtebb mérges kígyófaj a Földön. Nagy Britanniától egészen a Szahalin szigetig, Oroszország keleti partvidékéig mindenütt megtalál- ható. Egyike a két kígyófajnak, amely a sarkkörön túl is előfordul. A szaporodás és a hibernáció időszakán kívül magányosan él. A legkisebb kígyók közé tartozik, testhossza nem haladja meg a 80 cm-t. A természet- ben 10 – 15 évig él, a legidősebb nyilvántartott kígyó életkora 25 év volt. Keresztes vipera Zöld gyík Lacerta viridis A legnagyobb gyíkfaj Szlovákiában, 40 cm-re nő meg. A legmelegebb területeken él, azon kevés gyíkfajok egyike, amely képes fára mászni. A zöldgyík ragadozó, főleg rovarokkal, kivételesen más gyíkfajokkal is táplálkozik. A felnőtt hímek zöldes színűek, a párzás idején azúrkék színű a torkuk. A nőstények barnás vagy zöld színűek. Élőhelyüknek a megsemmisítése jelenti rájuk a legnagyobb veszélyt. Zöld gyík

láperdő

A láperdő vízzel elöntött erdős rész, magas talajvíz szinttel és ismétlődő árvíz ciklusokkal. Ezek az egykor gyakori élőhelyek a folyók szabályozása és az erdők irtása miatt fokozatosan tűnnek el.

Füzes-nyárfás láperdők / puha láperdő
A nagyobb folyók legalacsonyabban fekvő részein, völgyeiben, tápanyagokban gazdag mezőkön találhatók. Meghatározó környezeti tényező esetükben a felszíni vizek okozta rendszeres árvizek.

Tölgy-szil-kőrises láp / kemény láperdő
A völgyek magasabb, aránylag szárazabb helyein található ritkább, időben rövidebb felszíni áradás által való elöntés után.

Átmeneti láperdő
A fenti két típus között van az átmeneti láp, ahol mindkét típus fái megtalálhatóak különböző arányban; rendszeresen elöntött területekről van szó.

Kőris-égerfás hegyi láperdő
Elöntött erdőterület, amelyet a felszíni áradások vagy a talajvíz magas szintje befolyásol.

Hegyi égerláp
Hamvaséger-erdő lucfenyővel, ritkábban további fákkal hegyi folyók partjainál hidegebb völgyekben.

Mocsaras égeres láperdő
Holtágak növényzete, stabil vízfelületeken vagy a dűneközi síkokban. Ma már csak töredékesen maradtak meg ezek az erdőségek, mivel kivágták őket és rétek, mezők keletkeztek a helyükön.